Naberezsnije Cselni

Naberezsnije Cselni (Набережные Челны)
Naberezsnije Cselni címere Naberezsnije Cselni zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Polgármester	Nail Magdejev
Irányítószám	423800–423899
Körzethívószám	8552
Testvérvárosok	Lista Liaocseng
Népesség
Teljes népesség	545 750 fő (2023)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
Elhelyezkedése
é. sz. 55° 42′ 53″, k. h. 52° 22′ 11″55.714852, 52.3696525
Naberezsnije Cselni weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Naberezsnije Cselni témájú médiaállományokat.

Naberezsnije Cselni (oroszul: Набережные Челны) nagy ipari város Oroszországban, a Káma partján, Tatárföld második legnagyobb és legnépesebb városa, Tukaj járás székhelye, (de a város nem része a járásnak). A városban működik Oroszország legnagyobb járműgyártó vállalata, a Kámai Autógyár (rövidítve KamAZ).

Népessége: 513 193 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Neve

Eredeti tatár neve Яр Чаллы (Yar Çallı ?) későbbi orosz neve Berezsnije Cselni, 1982–1988 között Brezsnyev, (az egykori pártfőtitkárról, Leonyid Brezsnyevről elnevezve). 1988. január 6-tól Naberezsnije Cselni. Az orosz naberezsnaja szó jelentése 'rakpart'; a név második része, az orosz cselni valószínűleg a tatár Çallıból keletkezett.

Földrajza

Tatárföld északkeleti részén, a Káma és a Nyizsnyekamszki-víztározó bal partja mentén hosszan terül el. A mérsékelt éghajlati övezetben, a déli tajga és az erdős sztyepp öv határán fekszik.Távolsága közúton Kazanytól 240 km. A városnál ömlik a Kámába két kis mellékfolyó, a Cselna és a Melekeszka. A városhoz tartozik a jobb parton fekvő Tarlovka település is.

A folyó két partja közötti kapcsolatot a Nyizsnyekamszki vízerőmű duzzasztógátja biztosítja, melyen közút és vasútvonal halad keresztül. A városon át vezet az M7-es „Volga” főút Kazany–Ufa közötti szakasza.

Története

A település első említése egy 1680-ban összeállított, de vitatott hitelességű bolgár vagy tatár dokumentumban, a Dzsagfar tarihiben található, mely szerint Yar Çallı (oroszul Яр Чаллы) település 1172-ben keletkezett és később, a 14-15. században a volgai bolgárok jelentősebb városa volt.

Orosz dokumentumok 1626-ban említik először Berezsnije Cselni falu nevét, amikor a Cselna folyón és környékén több kis orosz paraszti telepet létesítettek. A 18. századra az Alsó-Káma már viszonylag sűrűn lakott hely volt. A partokat elöntéses rétek és sűrű fenyőerdők borították, a kitermelt fát távolabbi városokba szállították (valószínűleg úsztatták) és hajóépítésre használták fel. Az 1847. évi összeírás szerint a falunak 1726 lakosa volt, a lakosság halászattal, kereskedelemmel foglalkozott. A 19. század második felére fokozatosan az Alsó-Káma egyik kereskedelmi központjává vált, víz- és gőzmalmai is működtek, kikötője viszonylag jelentős forgalmat bonyolított le. 1917-ben nagy elevátora (gabonatároló) épült.

A szovjet korszak

1920-ban megalapították a Tatár Autonóm Köztársaságot, a falu az Ufai kormányzóság (később kanton) része lett. 1930-ban a közeli kistelepüléseket összevonták, és Berezsnije Cselni városi jogokat kapott. A hosszú ideig csöndes kisvárosban az 1960-as években gyors iparosítás indult meg.

1963-ban kezdődött a város mellett létesítendő vízerőmű és az erőmű építői, illetve majdani üzemeltetői számára egy városrész építése. Fellendült az építőipar, az élelmiszeripar. 1969-ben a pártvezetés és a kormány határozatokat hozott a nehézgépjármű-gyártás megindításához szükséges gyárak és egy nagy hőerőmű építéséről Naberezsnije Cselniben, és a következő évben kormányhatározat jelent meg az új város építéséről. Ez valójában a város második születését jelentette.

1976-ban a KamAZ ipari komplexumban megindult a tehergépkocsik, tartálykocsik, dízelmotorok stb. gyártása. 1978-ban az elkészült duzzasztógát mögött megkezdődött a víztározó feltöltése, decemberben üzembe helyezték a vízerőmű első gépegységét. 1986 végére felépült és termelni kezdett a papíripari kombinát.

A nagyméretű ipari tevékenységgel párhuzamosan alakult ki a város, létrejöttek közigazgatási, szociális, kommunális, egészségügyi, kulturális létesítményei. A népesség nagyon gyorsan növekedett, pl. az 1979 eleji 300 ezer főről tíz év alatt 500 ezerre nőtt. Az 1973-as városrendezési tervnek megfelelően számos önálló, emeletes panelházakból álló több lakónegyed (mikrorajon) épült, melyeket itt komplexumoknak (комплексы) neveznek és számokkal jelölnek.

Három kerület jött létre: nyugaton a Komszomolról (kommunista ifjúsági szervezetről) elnevezett kerület, mely eredetileg a vízerőmű dolgozói számára létesült; északkeleten a autógyár és kerülete a hőerőművel és a lakótelepekkel (ezt a kerületet nem hivatalosan új városnak hívják); a kettő között pedig a központi kerület a város közigazgatási és kereskedelmi központjával.

Gazdaság, közlekedés

A városközpont részlete (2011)

A vasútállomás utasterme (2011)

Az ipar vezető ágazata a járműgyártás. A világhírű KamAZ nehézgépjármű-gyár az egész város életét alapvetően meghatározó iparvállalat. További vezető iparágak: villamos energiatermelés és -elosztás, gépipar, papíripar, építőipar, élelmiszer-feldolgozás.

A második legnagyobb nehézipari cégcsoport a Tatelektromas. A 2000-es évek elejére hatalmas adósságokat felhalmozott néhány állami iparvállalat (csőgyár, fémszerkezeti gyár stb.) felvásárlásával jött létre. A napjainkban holdingként működő cégcsoport a közlekedés számára villamos motorokat, a gáz- és olajipar számára csöveket, valamint gépalkatrészeket, fémszerkezeteket, hegesztőberendezéseket stb. állít elő.

A városi hőerőmű építése 1970-ben kezdődött és 1979-re fejeződött be, de 820 MW-os teljesítménye akkorra már kevésnek bizonyult. 1993-ra kibővítették, összteljesítményét 1180 MW-ra növelték. Az ország tíz legnagyobb hőerőművének egyike a város északkeleti részének lakónegyedeit és gyárait – köztük a KamAZ-t – látja el villamos- és hőenergiával.

A KamAZ melletti területen 1975-ben nagy üvegház-rendszert létesítettek, mely a hőerőmű energiáját hasznosítva a várost évtizedeken át friss zöldséggel látta el. 2004-ben a gazdaságot részvénytársasággá alakították, később a cég tetemes adósságokat halmozott fel és 2011-re csődbe ment.

Az 1980-as években épült papíripari kombinátot a 2010-es évek végén bővítették és korszerűsítették, új hullámkarton csomagolóüzem kezdte meg működését.

2019-ben a kínai Haier háztartásigép-gyártó cég mosógépek gyártását kezdte meg a városban. Az új üzem 14 hónap alatt készült el.

Szállítás, közlekedés

A polgári repülőtér, Begisevo Naberezsnije Cselnitől 24 km-re délnyugatra helyezkedik el. Nemzetközi repülőtér, a KamAZ leányvállalata. Nem csak a várost, hanem Nyizsnyekamszkot (21 km) és az egész Alsó-Káma agglomerációt szolgálja ki. 2015 és 2018 között személyforgalma megduplázódott. 2018-ban 777 ezer utasa volt, és kínálata kilenc új járattal bővült.

A város az Agriz–Akbas vasútvonal mentén fekszik. Személyi pályaudvara a város délnyugati részén található. 1980-ban indult el a forgalom, magát az épületet 1990-ben adták át rendeltetésének. Személyforgalma nem túl jelentős, Moszkvába naponta egy szerelvény közlekedik.

Az agglomeráció városaival és a regionális központokkal az M7-es „Volga” főútvonal közvetlen kapcsolatot biztosít. A központi autóbusz-állomásról rendszeres elővárosi és távolsági járatok közlekednek. A városon belüli személyszállítást az autóbuszjáratok és iránytaxik mellett villamoshálózat bonyolítja le. Az első villamosvonalat 1973-ban nyitották meg, 2017-ben összesen 14 vonal működött.

Felsőoktatás, kultúra

Felsőoktatási intézmények

• A Naberezsnije Cselni Állami Pedagógiai Egyetem (Набережночелнинский государственный педагогический университет) a Szovjetunió felbomlásakor lett önálló oktatási intézmény. 1990-ben kezdte meg működését mint pedagógiai főiskola és 2015 végén kapta meg az egyetemi státuszt.
• A Kazanyi Föderációs Egyetem Naberezsnije Cselni Intézete (Набережночелнинский институт КФУ) elsősorban mérnöki képzést folytat a gépjárműgyártás, az energetika és az építőipar számára. Elődje az 1980-ban alapított műszaki főiskola volt, mely a Kamaz autógyár szakember-utánpótlási igényeit szolgálta, 2005-ben akadémiai státuszt kapott (Kámai Állami Mérnök-Közgazdasági Akadémia). 2012-ben az akadémia elvesztette önállóságát, ugyanis – több más tatárföldi felsőfokú oktatási intézményhez hasonlóan – a Kazanyi Föderációs Egyetem fiókintézménye (filiáléja) lett.
• A városban több filiálé is működik, köztük a kazanyi TISBI Irányítási Egyetem filiáléja (Университет управления «ТИСБИ»). Az egyetem állami akkreditációval rendelkező, 1992-ben alapított nem-állami intézmény. Filiáléja van Almetyjevszkben és Nyizsnyekamszkban is.
• A Kazanyi Nemzeti Műszaki Kutatóegyetemnek kirendeltsége működik a városban.

Az orosz színház épülete (2016)

Az Enyergetyik kultúrház

Kulturális intézmények

Naberezsnije Cselni helytörténeti múzeumát 1972-ben alapították. Később gyűjteményeivel együtt átköltöztették egy korábbi mozi átalakított épületébe, és 2008-ban ott nyitották meg új állandó kiállítását.

1980-ban hozták létre a városi képtárat mint a központi szépművészeti múzeum filiáléját. Lényegében a régió képzőművészeti múzeumaként szolgál. Saját gyűjtemények létrehozására 2006 óta van lehetősége.

A városnak egy orosz nyelven és egy tatár nyelven játszó színháza van. A Masztyerovije orosz nyelvű színház az 1970-es évek közepén szerveződött. Egy ideig a KamAZ-gyár kultúrházában, majd 1993–2004 között egy diákszálló kisebb termében játszott. 2005-ben átköltözött a korábbi Interklub (vagy Barátság Háza) akkor felújított épületébe. Azóta annak 143 férőhelyes színháztermében tartja előadásait. A tervek szerint 2020-ban elkezdődik az új színház építése. A tatár nyelvű színházat 1990-ben alapították, és kezdetben ifjúsági színházként a kerületi pártbizottság épületében működött. Szintén 2005-ben kapott önálló, felújított épületet.

Számos kulturális és szórakoztató programokat rendeznek még a nagy kultúrházakban, a központi Koncertteremben, valamint a 2005-ben megnyitott Jégpalota nevű sportközpontban és a Szabantuj nemzeti ünnep rendezvényeinek helyszínén, a sportstadionban is.

Magyar vonatkozások

1990-ben a Demján Sándor vezette Közép-Európai Fejlesztési Társaság nyerte el az akkor még állami tulajdonú Kamaz autógyár privatizációs pályázatát. Az akció sikeres befejeződése után a profit egy részéből Demján Sándor „jóléti projekteket valósított meg: mecsetet, pravoszláv templomot, lakásokat és munkásszállót épített Naberezsnije Cselninek.”

Demján Sándor továbbra is kötődött a városhoz. A nevével fémjelzett Gránit Pólus Rt. ingatlanfejlesztésével valósult meg Naberezsnije Cselni és a régió legnagyobb bevásárlóközpontja, a Торговый квартал (Torgovij kvartal), melyet 2007-ben nyitottak meg. Később az ingatlan tulajdonának 100 %-a a Gránit Pólus kezébe került.

Források

• A város portálja (Hozzáférés: 2020-05-03)
• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994) 
• История города (nabchelny.ru, hozzáférés: 2020-05-02)

További információk

• A pláza Naberezsnije Cselniben (Hozzáférés: 2020-05-03)